A kút és az inga

Már beteg voltam - halálos betege e hosszú gyötrelemnek; s mikor végre föloldották kötelékeimet, és megengedték, hogy leüljek, éreztem, hogy érzékeim megtagadják a szolgálatot. Az ítélet - a rettenetes halálítélet - volt az utolsó határozott hang, mely fülemhez ért. Azután az inkvizítori szavak nesze mintegy elmerült a kábulat elemezhetetlen zsivajában. Ez valahogy a forgás képzetét hozta elmémbe - talán asszociálva gondolatban valami malomkerék berregésével. Csak egy pillanatra - mert nemsokára már semmit sem hallottam. De még egy darabig - és micsoda túlzott közelségben! - rettenetes tisztán! - láttam-láttam a fekete palástos bírák ajkait. Fehérnek tetszettek - fehérebbnek, mint az ív, melyen e szavakat vonom, és keskenynek a groteszkségig: keskenynek a megfeszített szilárdság kifejezésével, a változhatatlan elszántságnak, az emberi szenvedés zord megvetésének kifejezésével. Láttam, hogy a sors rendelése - vagy ami az én számomra sors volt - még egyre ömlött e szörnyű ajkakról. Láttam vonaglani rajtuk halálos szavaikat. Láttam, amint nevemnek formálták szótagjait; és borzadtam, mert hang nem jött közülük. S a kéjes borzadás pár villanatára láttam a terem falait borító sötét kárpitok lágy és alig észrevehető meglebbenését is. S akkor szemem az asztal hét magas gyertyatartójára esett. Először az irgalom színeit viselték, s hét karcsú angyalnak tűntek föl, akik mentésemre jöttek; de aztán egyszerre valami halálos megcsömörlés ereszkedett szellememre, éreztem, hogy végigreng testem minden rostja, mintha egy galvántelep drótját érintettem volna, míg az angyalalakok érthetetlen, lángfejű rémekké váltak, s tudtam már, hogy tőlük nem jöhet segítség. S akkor, mint egy dús zenei szólam, lopózott érzéseim közé a gondolat: micsoda édes pihenés eshet a temetőben! Halkan és tolvaj mód jött e gondolat, s hosszú időnek tetszett, míg teljes erejét elérte; de mihelyt szellemem végre igazán átérezte és befogadta, a bírák alakja mintegy varázslatra eltűnt előlem; a magas kandeláberek a semmibe süllyedtek; lángjuk kialudt; s az éj feketesége ereszkedett rám; mintha minden érzésemet elnyelte volna valami őrült, zugalmas zuhanás az alvilág legeslegmélyére. S akkor csönd lett és némaság, és éj az egész mindenség.

(Az előző poszt folytatása)

Egyszerűen langyos vízben való áztatással készítünk teát olyan drogokból, amelyek hatóanyagai magasabb hőre érzékenyek, könnyen elbomlanak, mint pl. a vitaminok. Ezért pl. a csipkebogyóból a következőképpen kell teát készíteni: egy csésze teához már 6-8 órával a fogyasztását megelőzőleg egy evőkanálnyi összezúzott csipkebogyót, vagy egy kávéskanálnyi kimagozott csipkebogyót (csipkehúst) 2dl langyos vízben be kell áztatni. Használat előtt meg kell szűrni, majd az elfogyasztásához szükséges melegre fel kell hevíteni.

Hasonlóképpen kell teát készíteni a bő nyálka-, illetve keményítőtartalmú fehérmályvagyökérből, amennyiben azt csak magában kívánjuk alkalmazni.

Amennyiben külön utasítás nincs, úgy egy csésze tea elkészítéséhez általában egy tetézett evőkanálnyi teaanyagot kell venni.                                                                              

Ha naponta több ízben is teáznunk kell, a napi szükségletet előre is elkészíthetjük. A teát nem édesítjük meg előre, hűvös helyen, lehetőleg hűtőszekrényben tartjuk. Felhasználásuk előtt felmelegítjük és édesítjük.

Az eredeti méretért kattints a képre!

Corvus Corax - Totentanz

Mivel híve vagyok a gyógynövények fogyasztásának, és jópárszor tapasztaltam jótékony hatásukat, ezért gondoltam, hogy megosztom másokkal is ezek helyes alkalmazását, és néhány hasznos receptet.

Elsőként essen szó a gyógyteák elkészítéséről és alkalmazásáról.

A drogok (a gyógynövények hivatalos összefoglaló neve) alkalmazási területe - amint később is még olvashatjuk - elég nagy kiterjedésű, legnagyobb részükben azonban mégis gyógyszerként nyernek felhasználást. A legismertebb, a legrégibb napjainkban is általános felhasználási formájuk a vizes kivonatok készítése, amelyeket közismerten teáknak nevezünk.

Amikor teát iszunk, azt mondjuk, hogy azt az orvosságformát belsőleg alkalmazzuk. Külsőleg alkalmazzuk a vizes kivonatokat, amikor a száj- és toroköblítésre, inhalálásra, szemborogatásra, sebek és bőrbajok öblögetésére és borogatására, hüvelyöblítésre, stb. használjuk azokat.

A gyógyteák hatóanyagának minél teljesebb kinyerése és megőrzése érdekében pontosan követni kell a teák elkészítésére vonatkozó szabályokat. Hogy valamely drogból milyen módon készítendő el a leghatásosabb tea, az a drog állományától, a hatóanyag természetétől, valamint a teaanyag helyes adagolásától is függ.

A laza szövetű drogokból,virágokból, levelekből, füvekből, valamint illóolajat tartalmazó termésekből - koriander, édeskömény, boróka - illetve túlnyomórészt az ilyen növényi részekből álló teakeverékekből forrázással kell teát készíteni.

A forrázat készítésének módja

Miután a forrásban levő vízhez a kivonandó teaanyagot hozzáadjuk, az edényt lefedjük és a tűzről azonnal levesszük, majd 10-20 percnyi állás után a teát megszűrjük, illetve fogyasztásra előkészítjük.

Gyökerekből, kérgekből és fás állományú növényi részekből, vagy túlnyomórészt az ilyen anyagokból összeállított teakeverékekből főzetet kell készítenünk.

A főzet készítésének módja

Miután a forrásban lévő vízhez a szükséges teaanyagot hozzáadtuk, az edényt lefedjük, majd lassú tűz mellett a főzetet még 3-5 percen át forrásban tartjuk. Végül az edényt a tűzhelyről levesszük, félreállítjuk, majd néhányszori felkeverés mellett 15-30 percnyi állás után megszűrjük, a teaanyagban bentmaradt nedvet is kipréseljük. (a zsurlófűteát is főzetként kell elkészíteni!)

Folyt. köv.

Forrás: Rápóti-Romváry: Gyógyító növények

Úgy döntöttem első posztom egy ételrecept lesz, mivel nagyon szeretem a hasamat, és nemrég találtam pár érdekes, ínycsiklandó középkori angol receptet. Íme, amelyik legjobban felkeltette az érdeklődésemet:

Túrós kalács

-225 g teljes kiőrlésű búzából készült tészta
-225 g túró
-25 g apróra vágott gyömbér vagy mazsola
-15 g pörkölt és összevágott fenyőmag
-ízlés szerint cukor
-ízlés szerint citromlé

Kinyújtuk a tésztát és kis négyszögeket vágunk belőle (kb. 15x8 cm) úgy, hogy legalább 24 db legyen. 190 fokos sütőben kb. 10 percig sütjük, amíg barnák és ropogósak lesznek. Kiszedjük és egy rácson hagyjuk kihűlni. Ezalatt összekeverjük a túrót a mazsolával vagy gyömbérrel, fenyőmaggal és ízlés szerint cukorral és citromlével. Tálalás előtt két tésztadarabot összeragasztunk a töltelékkel. Desszertként vagy rágcsálnivalóként tálalhatjuk.

Én még nem próbáltam ki, de rajta vagyok az ügyön:)

(Forrás: Michelle Berriedale-Johnson : The British Museum Cookbock)